Hyappon keiko (百本稽古)

Szokás még Hōjō Hyappon (法定百本) azaz „száz Hōjō” néven is említeni. A gyakorló egymás után 100 alkalommal hajtja végre teljes összpontosítás mellett a Hōjō katát. Ennek nehezített változata, amikor három vagy hét napon át teszik ugyanezt. Néhány éve - 2009 óta - mindig Újév napán, Suzuki Kimiyoshi sensei születésnapján vállaljuk ezt a kihívást.



Yamada Jirokichi dōjōjában sem volt ismeretlen ez a gyakorlási forma. Húsznapnyi előkészületet követően egy félreeső hegyi templomban, az akkor 25 éves Omori Sogen és Onishi Hidetaka (1906-1966) 124 elkezdték a Hyappon Keiko gyakorlását. Hét napon keresztül, napi száz alkalommal csinálták meg a Hōjōt.

Erre Omori Sogen így emlékezett vissza:
„Minden nap reggel négykor felkeltünk, lesétáltunk a hegyről, és megfürödtünk a folyóban. Reggeli előtt tizenötször csináltuk meg a Hōjōt. Azután egy ideig pihentünk, majd még harmincszor gyakoroltuk végig. Ebéd után szürkületig még ötvenöt alkalommal csináltuk meg a Hōjōt, utána pedig pihentünk. Az esténket zazennel zártuk.
A harmadik nap gyakorlatai alatt többet, hangosabban és erőteljesebben kellett volna kiáltanom, de annyira rekedt voltam, hogy egy hang se jött ki a számon. Estére a testem úgy felforrósodott, hogy nem bírtam aludni. Az étel nem ment le a torkomon; csak vizet és nyers tojást ettem. A vizeletemnek vérszíne volt. Azt a karomat, amivel a Hōjōhoz használt fakardot tartottam, nem tudtam felemelni. Lassan beletörődtünk abba, hogy meghalunk. Még arra sem volt erőm, hogy odamenjek Yamada senseihez és megmondjam neki, ’elbuktam’. Onishi és én elővettük a feljegyzéseinket, leveleinket és elégettük őket, úgy készültünk a halálra.
A negyedik napon különös dolog történt. Ugyanazzal a karommal, amivel már a kardot sem bírtam megtartani, könnyedén a levegőbe emeltem a Hōjō bokkent egészen a fejem fölé. Ahogy a karddal lesújtottam, éreztem, hogy olyan óriási erővel lett felruházva, ami fizikailag megmagyarázhatatlan. Olyan érzés volt, mintha ez a lefelé irányuló vágás, kiterjedne egészen a világ másik végéig.
Ilyen formán hét napon keresztül, naponta százszor gyakoroltuk a Hōjōt. A hetedik nap után Yamada sensei megdicsért, hogy rájöttem a musora. Szellemileg felerősödtem a Hōjōnak köszönhetően.”

Hasonló gyakorlási módot alakított ki Yamaoka Tessu (a Muto-ryū iskola alapítója) az általa vezetett Shinpukan dōjōban. Ez a módszer a Tachi-Kiri Keiko, ahol az ember egymást váltó ellenfelekkel harcolt, folyamatosan és megállás nélkül. E gyakorlási módnak három fokozata volt.

Az első szinten egy nap reggeltől estig tartott a küzdelem, mely 200 menetből állt. A második szinten három napon át, míg a harmadik szinten egy teljes héten át folytatták ugyanezt. Az élet-halál küzdelem élményét jól megjelenítő gyakorlásban megérthette a tanuló, hogy „nincsen kard a tudaton kívül”, ahogy azt Yamaoka Tessu mondta.

---

A "100 Hojo" edzést sikeresen teljesítők

6x
Baranyi György
Fürtös János

3x
Pájer Csaba

2x
Hatvani-Deák Miklós

1x
Bertók Attila
Keller József
Szabó Károly
 

***

2010. január 1.
Baranyi György,
Fürtös János

2011. január 1.
Baranyi György,
Fürtös János,
Szabó Károly

2012. január 1.
Baranyi György,
Fürtös János,
Pájer Csaba

2013. január 1.
Baranyi György,
Fürtös János,
Pájer Csaba

2013. október 26.
(kísérő edzésekkel együtt)
A TKBF "kard és tudat"
c. kurzus hallgatói

2014. január 1.
Baranyi György,
Fürtös János,
Pájer Csaba

2014. november 8.
(kísérő edzésekkel együtt)
Hatvani-Deák Miklós,
Keller József

2015. január 1.
Baranyi György,
Bertók Attila,
Fürtös János,
Hatvani-Deák Miklós

(Páratlan számú résztvevő esetén a végén több, mint 100 végrehajtás történik.)