Régi Bogu

A védőfelszerelések használata a kenjutsu gyakorlásában onnan ered, hogy először a Jikishinkage-ryu nagymestere,  Yamada Heizaemon Mitsunori (1639-1716) sajnálkozva jegyezte meg tanítványainak, hogy mennyire hiányolja az igazi szellemet és bátorságot a gyakorlásból, és milyen sokan koncentrálnak csupán a katák gyakorlására. Ekkor kezdte kialakítani saját tréning rendszertét, mely lehetővé tette a tanítványoknak, hogy teljes erővel sújthassanak le az ellenfelükre, de ne kelljen súlyos sérülésektől tartaniuk. Bár idő előtt meghalt, harmadik fia, Naganuma Shirozaemon Kunisato (1688-1767), befejezte édesapja munkáját 1711 és 1716 között. Shimokawa elméletén keresztül érthetjük meg legjobban a kenjutsu bogu fejlődését, és szerepét a klasszikus gyakorlásban.

A Jikishinkage-ryu iskola története Sugimoto Bizen-no-Kami Masamotoval kezdődik, a Shinkage-ryu egyik nagymesterével. A stílus ötödik örököse (japánul Soke, egy örökölhető rang), Kamiya Denshinsai Sadamitsu változtatta az iskola nevét Jikishin-ryu-ra. Ez változott  Jikishin Seitoha-ra a hatodik nagymester, Takahashi Danjozaemon Shigeharu által, míg végül Jikishinkage-ryu nevet a hetedik nagymester adta, Yamada Heizaemon Mitsunori.

A Heiho Denki Chukai szerint, ami a Jikishinkage-ryu ősi rajzos és szöveges tanításait tartalmazza, Yamada Heizaemon súlyos sérülést szenvedett tizennyolc éves korában, egy bokutoval vívott párbaj során. Nem is folytatta az edzéseket harminckét éves koráig, amikor is először hallott a már korábban említett Takahashi Danjozaemon tanításairól és iskolájáról, ahol a tanítványok védőmaszkot és védőkesztyűt viseltek, így oly módon gyakorolhattak, hogy megvédhették magukat a gyakori sérülésektől. Gondolkodás nélkül jelentkezett tanulónak a Jikishinkage-ryu iskolába tanulónak, és negyvenhat éves korára meg is szerezte az iskola Menkyo Kaidenjét, azaz olyan mesteri fokozatát, amely feljogosította a tanításra is (a japán kifejezés jelentése „a stílus minden titkának ismerője”).
Mindez 1684-ben történt, valójában nyilvánvaló, hogy Takahashi Danjozaemon iskolájában akkor már évek óta használtak védőeszközöket. A teljes védőfelszerelés még csak az arcvédőből és a kesztyűből állt, egy, a testet védő páncélhoz még csak hasonló sem volt. A Sagawa Shinkage-ryu, egy rokoniskola messze északon, is használta az arcvédőket és kesztyűket, ez arra utal, hogy a Shinkage-ryu-ból származó iskolák mind bevezették a védőfelszerelések használatát, és egyben a fukuro-shinait is, a mai modern shinai prototípusát.  A baloldali,  Suzuki Shozo Sendai Fuzoku-shitől (1927) származó képen egy Shinkage-ryu gyakorlót láthatunk aki egy  fukuro-shinait tart a kezében. Védelemként csak arcvédőt és kesztyűt visel (men és kote). A rajzhoz tartozó leírás így hangzott: „Ahogy a törzsedet csak az általad viselt kimono vékony anyaga védi, úgy tanít meg a fájdalom, hogy ezen az érzékeny területen kerüld el a találatot a keiko során.”

 Takahashi Danjozaemon mestere, Kamiya Denshinsai kihangsúlyozta, hogy „Amikor más iskolák tanítványaival vívsz versenyben, mindig bokutot használj! A shinai használata szigorúan tilos!”. Denshinsai keményfejű kata-párti volt, és egészen addig, amíg Takahashi Danjozaemon át nem vette az iskola irányítását, a bogu inkább kivételnek mint általánosnak számított.

Yamada Heizaemon által írt Heiho Zakki szövegekben azt írja: „Azért, hogy a kardvívás gyakorlója tényleg megérthesse egy halálos küzdelem filozófiáját, fontos, hogy mindkét gyakorló viseljen fej- és karvédőt, és egyéb védőfelszerelést, és megtapasztalja a korlátok nélküli edzés bátorságot növelő erejét”. Ez a mondat az u.n. uchikomi-geiko-ra vonatkozott, azaz úgy edzeni, hogy a felek ténylegesen lesújtanak a bokutoval. Ezt a módszert bizonyítottan Heizaemon vezette be már idősebb korában. Heizaemon 1716-ban halt meg, abban az időben, amikor Shimokawa azt a kijelentését tette, hogy a bogu még korántsem tökéletes.

Yamada Heizaemon harmadik fiának és egyben a Jikishinkage-ryu iskola örökösének Naganuma Shirozaemon Kunisato (1688-1767) sírfelirata tanúsítja, hogy még ő is komoly lépéseket tett a shinai és bokuto tökéletesítése érdekében, mégpedit a fejvédő egy fémráccsal való kiegészítésével, és a kesztyűk vastag pamuttal való bélelésével. Bár Kunisato már 1708-ban átvette az iskola irányítását, egészen  Yamada Heizaemon haláláig apa és fia együttesen dolgoztak a védőruhák javításán.

A fent említett dokumentumok alapján kijelenthető, hogy a korábban a Shinkage-ryu-ban is használt fej- és karvédő legfontosabb fejlesztéseit Yamada Heizemon és fia hajtották végre 1711 és 1716 között. Az ő nevükhöz fűződnek a törzs védelmére irányuló próbálkozások is.

A Jikishin Kage-ryu Bogu
Most, hogy áttekintettük a bogu fejlődését a Jikishinkage-ryu iskolában, térjünk rá arra, hogy annak idején hogyan is nézett ki ez a felszerelés. Jelenlegi tudásunk szerint sajnos egyetlen eredeti Jikishinkage-ryu bogu sem található már meg sehol a világon. Szerencsére képet kaphatunk róla  Tominaga Kengo 1931-es  Sho-Ryuha Budogu-Zue (Védőfelszerelések Illusztrációi Különböző Harcművészetekből) című könyvéből.

Ha jobban megnézzük az illusztrációkat, megállapíthatjuk hogy a fejvédő rész bambuszból készült, és nem nyújt védelmet a nyaknak (tsuki-dare). A törzsvédő rész (do) lapos bambusz szeletekből készült, amiket egymáshoz feszítettek, a kesztyű (kote) az egész alkart fedte, a shinai pedig egy fukuro-shinai. Ha összehasonlítjuk ezeket az ábrázolt védőfelszereléseket a korábban látott, a Shinkage-ryuban használtakkal, rögtön szembeötlik néhány fontos különbség. Az első, hogy a korábbi változat fejvédőjén nem látható a pamutból varrt felsőrész, és hogy a do rész teljesen hiányzik. Ez a változat bizony nem nagyon hasonlított a Naganuma Kunisato által kidolgozott változathoz.

írta: Nakamura Tamio
angolra fordította: Alex Benett
angolból fordította: Ambrus Péter

 Eredetileg megjelent:


 A cikket a Kendo World írásos engedélyével közöljük.