Shinai, Fukuro Shinai
A mai shinai (竹刀, sinai) gyökerei az Edo
korszakba nyúlnak vissza, amikor kifejlesztettek egy gyakorló
fegyvert, amely veszélytelenebb volt a keményfa
bokkennél, hogy csökkentsék a komoly sérüléseket szerző,
megbénult vagy épp halott gyakorlók számát. Ebben az időben, hasonló
okokból indult el stílusunkban a bogu fejlesztése is.
A
fukuro shinai (袋竹刀) stílusunk fontos eszköze, "zsákos"
bambuszkard. A fukuro shinai kata (韜之形) gyakorlásakor és más
formáknál is használjuk.
Hagyományos Jikishin Kage-ryu Kenjutsu fukuro shinai manapság
csak nehezen vagy egyáltalán nem beszerezhető.
Jikishin Kage-ryu Fukuro Shinai
Előfordul, hogy Yagyu Shinkage-ryu vagy más stílus fukuro shinaiait használják egyes klubokban. Általában ("kendo") shinaijal is lehet helyettesíteni, mely nagyon hasonlít is hozzá.
Yagyu Shinkage-ryu Fukuro Shinai
A shinai mérete és típusa sokféle lehet. Például, egy felnőtt olyan shinait használ, ami túl nehéz lehet egy nő vagy egy fiatal számára, így tehát eltérő típusú shinaiokat gyártanak. A shinaik sokféle stílusban és méretben kaphatóak.
Shinai
A sinai négy lécből áll (take), melyeket három bőrszíj tart össze; a cuka-gava (markolat); a saki-gava (hegy) és a nakajui (egy bőr szalag). Mindezeket a curu (zsinór) tartja össze.
A sinai léceit szárított bambuszból készítik, esetenként kezelik is (füstöléssel vagy gyantában áztatással), vagy megerősített karbonszálból, illetve más alternatív alapanyagból gyártják.
A nakajuit a bambusz hosszának a hegytől (kenszen) számított egyharmadánál kötik meg; ez tartja egyben a léceket, és ugyanakkor jelzi is a sinai megfelelő felületét a helyes vágástechnikához (datoco-bu).
A lécek végei közé ékelve, a szaki-gava alatt található egy műanyag betét (szaki-gomu), a cuka-gava belsejében pedig egy apró fém négyzetecske van (csigiri), melyek biztosítják a lécek egyben maradását.
A sinait megfelelően karban kell tartani, különben veszélyt jelenthet nem csupán használójára, de a körülötte levő emberekre is. A sinait ellenőrizni kell, vannak-e rajta szálkák vagy repedések, és olyan módon kell rendben tartani, ami az adott stílusnak, a dodzsónak vagy a mesternek megfelel.
Sokan hiszik azt, hogy amennyiben a sinait használat előtt, és rendszeresen használat közben is olajozzák és csiszolják, az lényegesen meghosszabbítja az élettartamát. Mindazonáltal még Japánban is viták vannak arról, hogy mi számít megfelelő kezelésnek, és még annál is több nézet és téveszme kering a különböző módszerekkel kapcsolatban.
Hogy megfelelően megvizsgáljuk a sinait, először nézzük végig a datoco-bu környékét, ellenőrizzük a sinai minden oldalát, szálkákat keresve. A bambusz szálkák könnyen megsebeznek, így legyünk óvatosak. A szaki-gava legyen sértetlen, és a curu legyen szoros, hogy a szaki-gava ne tudjon lecsúszni a sinai végéről használat közben. Emellett a nakajui is legyen elég szoros, hogy ne tudjon túl könnyen elfordulni.
Amikor épp nem használjuk, a sinait hegyével lefelé támasszuk a falhoz. Ha a sinai a földön fekszik, nagyfokú udvariatlanságnak számít átlépni rajta.